|
A vár egy 175 méter magas dolomitsziklán áll Sankt Veit an der Glantól keletre, a Magdalensberg északi vonulata mögött.
Története
A kerámialeletek arra utalnak, hogy a szikla már a korai bronzkor óta lakott volt, találtak a halstatti- és a La-Te`ne kultúrára utaló nyomokat is, a legtöbb tárgy azonban a római korhoz kapcsolódik. Egyes használati tárgyak (például orsók) jelenlétéből tartós településekre lehet következtetni.
A sziklakúp elsÅ‘ emlÃtése 860-ból maradt fenn Astarwizza (= éles hegy) néven. A vár a 12. század közepéig a salzburgi érsekség birtoka, majd 1478-ig hűbérbirtokként von Osterwitz pohárnok kezében volt. A salzburgi érsek 1509-ben kezdte el a vár átépÃtését. 1541-ben a várat Georg von Khevenhüllernek zálogosÃtották el, aki 1571-ben meg is vásárolta. Khevenhüller 1586-ig kiépÃttette a várat a ma látható formájában, és az épÃtmény azóta megszakÃtás nélkül a Khevenhüller család tulajdona.
Egy népszerű monda szerint Margit tiroli hercegnÅ‘ ostrom alá vette a várat, amelyet azonban a várbeliek furfanggal megmentettek. A történészek szerint ez a történet teljesen valószÃnűtlen.
Az épÃtmény
Jellegzetesek és műszaki szempontból érdekesek a várba vezetÅ‘ sziklába vájt, kanyargós út erÅ‘dÃtései a 14 nagyméretű kapuépülettel. Az út közepesen emelkedve mély szakadékokon Ãvel át, esetenként kifaragott sziklafalak mellett halad vagy térré szélesedik ki, mÃgnem eléri a vár főépületét. A Narrensteig azaz bolondösvény az éles, sziklás nyugati részen halad, kikerülve a foút kapuit. Ennek a bejáratnak a lezárása miatt az alsó részen keresztbe egy falat épÃtettek, néhány toldaléképülettel, amelyek nem maradtak fenn. A 13. századi Unrest krónikás műve szerint mindkét jól védhetÅ‘ bejárat létezett már a legkorábbi idÅ‘kben is.
A várnak a középkori része mellett van egy újkori értelemben vett erÅ‘dÃtménye is. Egy 1388-ból származó hÃradás szerint a vár eredetileg egy négyzetes toronyból, a hozzá csatlakozó lakóépületekbÅ‘l és a kis várkápolnából állt, amelyet tetÅ‘párkányos, lÅ‘résekkel ellátott falak védtek. Az épÃtmény magja azaz a felsÅ‘ vár, önálló védmű, amelynek részben vörös homokkÅ‘bÅ‘l, részben zöldpalából épült, fehér mészkÅ‘vel és márvánnyal dÃszÃtett kapui a manierista épÃtészet figyelemreméltó darabjai.
A vár véderejét a bejáratokat védő kapuk határozták meg. Az ügyes elhelyezés miatt a vár bevehetetlen volt, mert a támadónak egyesével kellett volna bevennie a kapukat, miközben minden oldalról támadásnak volt kitéve. Külsõ hivatkozások:
|
