|
A 87 hektáron elterülő Őstölgyest 1993-ban nyilvánították védetté. Az idős kocsányos tölgyekkel tarkított fáslegelőt a korábban zárt tölgyes erdőből alakították ki legelőnyerés és makkoltatás céljából. A külterjes állattartás visszaszorulásával a rendszeres legeltetés is kisebb területre szorult vissza, más területeket beszántottak és bevonták a földművelésbe. Mára a legelőn szórványosan találjuk a kocsányos tölgyeket.
A ritkásan álló, hatalmas méretű tölgyeknek helyenként akár 5 méteres a törzskerületük, ágas-bogas ágazattal rendelkeznek, az időjárás sem kedvez számukra. Viharokban sérültek, többjük kiszáradásra van ítélve. Nekem úgy tűnt, hogy rendszeres ápolásuk hiányzik, az elszáradt ágakat senki nem vágja le.
A "Darány terv" keretében kaptak egy információs táblát.
Bogyiszló településről a Duda felé aszfaltos úton lehet megközelíteni az egyik facsoportot, a képeket itt készítettem.
A 3-5 méter törzskerületű, 25-28 méter magas, gyönyörű fák nemcsak impozáns méretükkel hívják fel magukra a figyelmet, hanem történetükkel is. A 200 éves kocsányos tölgyek jó okkal kapták a nevet: „vándorló fák”.
Mint azt az Ökotárs Alapítvány honlapján a fák bemutatásánál olvasható, sok bogyiszlóinak van története a fákról, ám azok közül is az egyik legmegkapóbb egy 80 éves asszonyé. Az idős asszony elmesélte, hogy mikor gyermekként nagyjától rákérdezett, milyen fák ezek, Ő így felelt:
– „Tudod, gyermekem, ezek a fák olyan öreg tölgyek, amiket már én is ilyen hatalmasnak láttam, Nem tudni, mióta állnak itt és mi mindent láttak már. Öregapám szerint még az ő öregapja idejében voltak csemeték, az pedig nem mostanság volt. Mikor ők voltak gyerekek, a Duna még nem ezen az oldalon folyt, hanem a fákon túl, arra a falu felé. Mikor a Dunát új mederbe terelték, akkor a fák a folyó innenső oldalára kerültek, ahol most is vannak. Na, hát ezért vándorló fák. Mert mikor megszülettek, a Duna-Tisza közén álltak, de mostanra már a Dunántúlon vannak.” Külsõ hivatkozások:
|
