|
A Gasteiner volt az úti célunk, az ebédelést ide terveztem a völgyből való kifelé úton.
Még az utazás előtt utána néztem az Interneten a várkastélynak, azt tudtam meg, hogy magántulajdonban van, a Scharfetter család lakja a nagyobbik részét, de egy részét étterem és kávézóként üzemeltetik. A völgybe befelé menet megnéztük mennyire igazak az Internetes információk, valódiak voltak, így biztosra vehettük, hogy kifelé jövet itt tudunk ebédelni.
Felkerestük a Gasteiner Alpenstrasse-t, majd körbenéztünk Bad Gastein-ben (város, szállodák, templom, vízesés), majd a nem messze lévő kastélyba visszatérve megebédeltünk.
Udvariasan fogadott a pincér fiú, elegánsan felöltözve és besegített neki egy fiatal hölgy is, népviseleti ruhában. Jó választékkal, finom konyhával nem ért bennünket meglepetés. Én nagyon nem vagyok oda a hal ételért, de az osztrákoknál a Pisztráng-ban még soha nem csalódtam, most sem. Egy egész Pisztrángot kaptam, ropogósra megsütve, éppen elég (mindig túlzásba viszik a mennyiséget) petrezselymes burgonyával, nagyon guszta volt (lásd az albumban a képet) és nagyon finom! Természetesen bankkártyával fizethettem.
A várkastély éttermen kívüli része nem látogatható!
Videó (6 perc) - https://www.youtube.com/watch?v=Imz4tT4QgGI&feature=youtu.be
A várkastély történetét a várkastély WEB lapjáról vettem (a német tudásom nem sok, így a Google fordítót veszem igénybe), ha valaki az eredeti szöveget szeretné olvasni (németül), akkor az albumban ezt is megteheti. Az étlap utolsó oldala volt a kastély története, megkérdeztem, hogy kaphatok-e egy példányt a kastély történetből, igen volt a válasz és kaptam egy kartonra kinyomtatott eredeti példányt.
Tele hassal, jóllakottan, finom kávé után, folytattuk utunkat kifelé a Gasteinertal-ból, még egy vár volt az aznapi megtekintendő programban, utána visszautazás a szálláshelyre.
A kastély elődjének a "Goldeckerhof "-nak az 1530 előtti történetének részletei nem ismertek. 1530-ban Weitmoser család tulajdonában volt, akik aranybányászattal foglalkoztak. A kastély gazdasága Christoph Weitmoser (* 1506 † 2 május 1558 Hofgastein) tulajdonlása alatt érte el a csúcspontját, aki kifizette az apja tartozását is, az aranybányászat jó üzletnek bizonyult. Christoph Weitmoser neve ismert volt odahaza és külföldön egyaránt.
A régi farm 1553-ban leégett, ezért újraépítették 1554-ben két hónapon belül (!), ezt a formát láthatjuk ma is.
1558 meghalt Christoph Weitmoser, a hatalmas vagyont szét kellett elosztani a három fiú és négy lány között, az örökösök 1604-ben eladták a várkastélyt Georg Leykofer-nek.
1628-ban szentelték fel az emeletet, a kápolnát és az oltárt, majd Leykofer mint protestáns emigrált, a várkastély megvásárolták 1626-ban, Leonhart Rain Pacher és Alexander Hölzl a Sylion.
A 17.század első felében a kápolnában lévő bibliai motívumokat tartalmazó freskókat Ludwig Lindner festő, festette. Ugyanebben az időszakban a tévesen Weitmoser-nek hívott szoba, gyönyörű burkolatot és kazettás mennyezetet kapott.
A várkastélyt 1634-ben megveszi a lelkész Schladming és Johann Riept, majd Franz Khuminger örökös 1691-ben meghal. Így az építkezést 1701-ben Johann Pichler, 1712 Georg Stuchner és 1738 Franz Benedict Hasler fejezik be.
1752 megvásárolja az ingatlant Benedict Niklas Scharfetter, a gazdasággal együtt, ekkortól a Scharfetter család a tulajdonosa, amely azóta is a tulajdonukban van.
1850-ben volt egy nagymérvű felújítás. 1937-ben a kápolnában lévő freskókat feltárták és helyreállították.
1952-ben külső felújítás történt, ekkor épült egy terasz kávézó céljából, a déli oldalon. a bejárat fölötti 1400-as évszámnak, nincs dokumentált bizonyítéka a régi épületrészen. Ma itt található az étterem és a kávézó amely a Weitmoser nevet viseli. Külsõ hivatkozások:
|
