|
Gömörszőlős szépen hangzó név az egykori történelmi Gömör vármegye nevét egyedül őrző országhatáron belüli településünk. A határon inneni kis Gömör legkisebb faluja, lakóinak száma mára 100 alá csökkent. Csekély lélekszáma ellenére szép természeti környezete, gazdag építészeti és kulturális öröksége révén országszerte, sőt azon túl is ismertté vált. Csöndes nyugalma, műemléki temploma, népi építészeti emlékei, néprajzi gyűjteményei, képzőművészeti galériái, ökoturisztikai programjai és kulturális rendezvényei évről-évre sok látogatót vonzanak.
A világot akár így is két részre oszthatjuk: akik már jártak Gömörszőlősön és akik még nem. Akik már jártak nálunk, általában szép élményekkel távoztak, őket visszavárjuk. Számukra élményidéző kedves perceket szeretnénk nyújtani. Akik még nem jártak Gömörszőlősön, azokat egy virtuális kirándulásra hívjuk, hogy fotóink, írásaink kedvet adjanak egy valódi látogatásra is.
A kis falu önkormányzata, társadalmi szervei több hazai és nemzetközi elismerés birtokosai: Turizmus a holnapért díj, Kós Károly építészeti díj, Környezetünkért- 2003, Az év múzeuma -2003, a B-A-Z- Megyei Közgyűlés Turizmusért díj- 2010.
Az elért eredményeink köteleznek a továbblépésre.
Bízunk abban, hogy vendégeink közül sokan felismerik mai életvitelünk ellentmondásait és megtapasztalják a csöndes vidéki, fenntartható életmód előnyeit, s majdan faluközösségünket gyarapítva lakóhelyül is választják Gömörszőlőst.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gömörszőlős
Gömörszőlős község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Ózdi kistérségben. A Putnoki-dombságban, völgyekkel szabdalt területen, a Keleméri-patak völgyében helyezkedik el. Aggtelektől 15 kilométerre, Miskolctól közúton 45 kilométerre északnyugatra, a szlovák határ mellett. Meglehetősen elzárt település.
Poszoba néven említik oklevélben először 1232-ben, majd 1251-ben. Zsigmond király egy 1397-es oklevele is említi Poszobát Kelemérrel együtt.
Saját tapasztalat
Egy keskeny, rozoga út vezet a településre a Putnok – Aggtelek főútról 2 km, zsákfalu.
A főtéren nagy aszfaltos terület, parkolásra alkalmas, virágos, feltűnő volt a falu telefonfülkéje.
Ugyancsak a főtéren egy nagy tájékoztató tábla, a falú grafikus látvány térképével, megjelölve rajta, hol, mi látható, mit keressen az ide tévedő.
Megtaláltuk a Tompa Mihány Emlékházat, amit a táblán „Galéria” néven emlegetnek. Kiskau tárva nyitva, egy melléképület szerű építmény, nyitott ajtóval, bementünk, bent senki, a kiállított tárgyak, nyilván a falú gyűjtéséből származik, itt aztán van mindenféle eszköz, szerszám, ami egy falusi házban és környezetében előfordul.
A kis házzal szemben egy tornácos épület (jó állapotban), de minden zárva, az udvaron egy másik család is várakozott. Egy tető alatt egy kemence, körülötte padok és asztalok, a kemence új építésűnek látszott, az asztalokon, frissen szedett virágok agyagcserepes tárolókban. Hátul az udvaron fészerek, fedeles színek, alattuk, mindenféle gépek, eszközök, szerkezetek, kocsik, szánok, stb.
Körbenéztünk, mire végeztünk előkerült egy fiatal hölgy (se bú, se bá), csak odament az Emlékházhoz, kinyitotta a kis-kerítés kapuját, majd a belső ajtókat. Éppen az árnyékszék felé volt dolgunk, mire visszajöttünk az udvarra, a hölgy már sehol, így kérdezni sem tudtunk semmit.
Bementünk hát az Emlékházba, láttuk, hogy egy asztalra ki van rakva egy vendégkönyv, nem messze tőle egy ládikó, alátéve egy cetli, hogy belépőjegy nincs, de támogatást elfogadnak, felnőtt 300 Ft, diák 150 Ft, bedobtuk a támogatásunkat és körbenéztünk, a képek magukért beszélnek.
Kijőve az Emlékházból, szemben látható a templom, megközelítve, vagy egy fából készült lépcsős feljáró, a kapun felirat „Festett kazettás gyűjtemény”, de bizony a kapu zárva, rajta hatalmas ozsdás lakat, itt bizony nem lehet bemenni, ha egyáltalán van ilyen gyűjtemény még. Na mindegy, akkor nézzük meg a templomot, tovább menve, meg is találtuk a bejáratot, és ha hiszitek, ha nem a kapu nyitva, sőt a templom ajtaja is, így bementünk. Itt sem volt senki, információs tábla nincs, nincs kitől kérdezni, így maradt a látvány, a képeken látható.
Még körbenéztünk a faluban, bizony lepusztult, és lepusztulóban lévő házak egy-kettő kivételével. Az Interneten olvasott „Gyapjúfeldolgozó műhely”-nek már csak hűlt helye, az épület ugyan még megvan, de romos, bezárt, láthatóan nem használják, a kapu lánccal és lakattal őrizve. Külsõ hivatkozások:
|
A Facebook albumom megtekinthetõ