|
A Wachau a Duna völgyének Melk és Krems an der Donau között húzódó 30 kilométeres szakasza, az azt délkeletről övező Dunkelsteinerwald és az északnyugatra elterülő Waldvierteil lankáival. A Duna itt vág utat magának a prekambriumi kőzetekből álló Cseh-masszívum délkeleti peremén, völgyszorosa helyenként kiszélesedik, itt nagy mennyiségű agyag és lösz található. Az emberi beavatkozás, a meredek partszakaszok teraszos szőlőültetvényekké alakítása főként a folyásirány szerinti, napsütötte baloldalt jellemzi.
A wachaui városok története jellemzően a 11-12. századig megy vissza. A legrégibb előzményekkel rendelkező település a Wachau keleti bejáratánál található Mautern an der Donau, amelynek helyén a 2. századtól római castellum (Favianis), majd az 5. századtól a Szent Szeverin alapította kolostor és az azt körülvevő erődített település állt.
A Wachau vagy wachaui kultúrtáj Ausztria 2000 óta világörökségi védelmet élvező 30 kilométer hosszú völgyszorosa a Duna mentén, Melk és Krems an der Donau városok között, Alsó-Ausztriában. A festői fekvésű, nagy múltú szőlőtermesztő táj védelem alatt álló területe 183,87 km^(2), amely magában foglalja a folyamvölgytől délkeletre húzódó Dunkelsteinerwald lankáit, és az északnyugatra elterülő Waldvierteil közeli peremterületét is. A táj természeti környezete, települései, azok világi és egyházi építészete (várak, kolostorok, templomok, lakóházak együttese) egyfelől a vidék középkori arculatát őrzi, másfelől az ausztriai barokk építészet legszebb emlékeit vonultatja fel. A Wachau völgye szolgál az 1200 körül született felnémet hőseposz, a Nibelung-ének helyszínéül is.
A 17-18. századtól mindinkább a barokk stílus kezdett eluralkodni a Wachau völgyének szakrális építészeti képén: új templomok és kápolnák épültek, de több középkori kolostort és apátságot is jelentősen átépítettek ebben a korban (pl. a melki, dürnsteini, schönbüheli és Furth bei Göttweig-i apátságokat). Külsõ hivatkozások:
|
