A HOTEL CENTRÁL TÖRTÉNETE
1885-ben, a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Mezőhegyesen a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok egy szépséges épülettel bővült. A jellegzetesen osztrák-tiroli építészetet követő fachwerkes (fagerendavázas) elővárosi eklektikus-neoreneszánsz stílusban épült központi szálloda és kaszinó épületét (Kozma F. u. 22.) eredetileg teljesen fából készítették, s a budapesti országos kiállításon pavilonként állították fel. Onnan szállították Mezőhegyesre, s itt újra összerakták. Az idő előrehaladtával, amikor a fa tartó-geren­dák, oszlopok teherbíró-képessége az elhasz­nálódás következtében csökkent, az oszlopok és gerendák közeit téglával rakták ki. A pince feletti födém téglaboltozattal, a földszint feletti és a zárófödém, borított gerendás fafödémmel készült. Díszes erkélyei és ablakkeretei is fából készültek. Az ablakokon még ma is láthatók az eredeti spaletták. Tetejét eredetileg fazsindely fedte, melyet 1937-ben rózsaszín palára cse­réltek. Ekkor távolították el a tetőn lévő fedett ablakokat is. Ma szürke pala fedi. A tetőszerkezet a zárófödémtől füg­getlen kialakítású, kötőgerendás, 4 szelemenes fedélszék, ferde és függőleges székoszlopokkal.
Az emeletes, magas tetős, L-alakú épület kétoldali, fachwerkes oromzata aszimmetrikus, csúcs­íves óratornyával a színes üvegű zárt erkélyt összekomponálták. Az óratorony csúcsában bádog „szélkakas" jelezte az uralkodó szélirányt. Faragott, díszes oszlo­pokon nyugvó faverandás bejára­tának folytatása a zárt erkély és az óratorony. Fedeles kéményei és a kiugró padlás ablakai harmonikusan illeszkednek az épület karakteréhez.
A főbejáraton belépve hosszú széles lépcső vezet az emeletre. A lépcső 2 oldalán még ma is láthatók azok a vaskampók, melyekkel egy-egy híres személy érkezése alkalmával a lépcsőt borító vörös szőnyeget szorították le. Az épületben eredetileg 2 lépcső volt. Az egyik, a már említett főlépcső, a másik, pedig az azóta már beépített melléklépcső, amely az épület bejáratától jobbra eső részen helyezke­dett el.
A földszint baloldali két díszterme közül az egyik kazettás mennyezetű korinthoszi stí­lusú, öntöttvas-oszlopos terem volt. A Kaszinó játékterme, a másik osztatlan enyhén ferde fatetős, falábazatos díszterem a zene-és a kol­lektív szórakozás céljait szolgálta. A jobboldali épületrész földszintjén volt a bérlő vendéglő­je, melynek szintén öntöttvas-oszlopos termei voltak. Ehhez csatlakozott a konyha és a hoz­zá tartozó raktárhelyiségek. Az emeleten egy apartman és szállodai szobák kaptak helyet. Szintén faragott díszítést kapott a lépcsőfeljáró és a lépcsőház feletti előtér.
Az emeleti díszterem adott helyet a báloknak és időszaki rendezvények­nek. A szintén famennyezetes, fali lambériás bálteremben a zenekar részére faragott, báb­korlátos fakarzat épült az ajtómagasság felett. A karzatra a padlástérből lehetett feljutni. Az egykori bálteremben ma esküvői szertartá­sokat, önkormányzati üléseket és különböző szakmai konferenciákat tartanak.
Az épület három nagytermében még az 1930-as években is folyt a szórakozás. A bálterem­ben kormányfők, királyok, politikusok tartották találkozóikat. A szálloda számos híres sze­mélyiséget látott falai közt, így vendégül látta többek között gróf Tisza Istvánt vagy Horthy Miklóst is.
A Központi Szálloda történetéhez szomorú esemény is köthető. 1892. július 7-én Kozma Ferenc egy itteni hivatalos útja alkal­mával az épület egyik szobájában hunyt el.
Az épület alatt építészetileg értékes bolto­zatos, nagy pince húzódik. Még ma is meg vannak az eredeti szellőző ablakok, melyeken keresztül régen a tárolandó szenet lapátolták be a pincébe.
A Centrál Hotel mögötti udvarban, 1886-ban épült fel a beálló istálló és a kocsiszín épü­lete. Itt helyezhették el fogataikat, illetve ide köthették be lovaikat éjszakára a szállóvendé­gek. Gyakran itt töltötték az időt a majori tiszti hintók, s várakoztak „gazdáikra"- nem ritkán hajnalig - a ménesbirtoki fogatosok is. Az épü­letet később mindkét végén megtoldva 1923-ban mozivá alakították át.
A „Centrál"-nak a több mint egy évszázados tör­ténelme során sok elnevezése és funkciója volt. Nevezték Központi Szállo­da és Tiszti Ka­szinónak, majd Ko­vács Vendéglő (a bérlője után). A II. világháború után „Új Világ" volt a neve, majd ismét Centrál Hotel.
Az épület 1945-öt követően szövetkezeti tulajdonba került, majd a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ kezelé­sében volt 1993-ig. Az elmúlt évtizedekben a szállodai mellett több funkciónak adott helyet: művelődési otthon, könyvtár, irodaház, tejbolt, kultúrcikk bolt, élelmiszerbolt, húsbolt, műszaki bolt, italbolt, presszó működött falai között.
A 70-es évek közepétől több program és terv készült a szálló renoválására és átalakítására. Egy sikeres DAOP –os pályázatnak köszönhetően a közelmúltban kívülről és belülről is teljesen felújított épület jelenleg önkormányzati tulajdonban van és napjainkban a Polgármesteri Hivatal munkatársainak biztosít kellemes munkakörnyezetet.
A Centrál az első és egyben egyetlen olyan helyi épület, amely képekben jól dokumentálható, mivel a története során rengeteg képeslapot, metszetet készítettek és adtak ki róla. Az első ismert kép egy viszonylag korai, 1894-ből származó rézmetszet, melyen előtte egy korabeli hintóval látható. A mai Magyarország területén a mezőhegyesi fachwerkes szálloda ritka hírmondója annak az építészeti stílusnak, amelynek képviselői nagy számban épültek a történeti Magyarország hegyvidéki üdülőhelyein a századforduló előtti években.

Külsõ hivatkozások:

• Saját képek (a képekre kattintva nagy méretben is megtekinthetõk)
• A Facebook albumom megtekinthetõ
• Centrál Hotel a wikipedia.hu-n
• utazzitthon.hu
• Mezőhegyes WEB lapja