|
A várkastély, Batthyány Lajos birtoka, egyben a stájerországi uradalmának központja volt.
Burgauban az egykor Batthyány tulajdonában lévő várkastély falán 1998 óta domborműves emléktábla őrzi a magyar miniszterelnök emlékét.
Eredetileg széles árok vette körül, megerősített védelmi rendszert alkotott mint végvár töltötte be szerepét .
1367 említetik először mint az egykori moated kastélyt Kastély a Au.
1429-ben a Neitberg (Neuberg) család tulajdona. A 16. században megvásárolja Mathias von Trauttmansdorff. 1665 - 1753 között, gróf Trauttmannsdorff tulajdona volt.
Csak az új tulajdonos Batthyány hozta meg a város gazdasági fellendítését. 1789 - Gróf Batthyány Károly alapította az első pamutszövödét a régi monarchiában, amely sok munkahelyet teremtett.
Az utolsó magántulajdonosa a kastélynak, gróf Batthyány Lajos volt, a volt miniszterelnök 1849 évi letartóztatásáig.
A vár 1871-óta állami tulajdonában van.
Az épületet 1998-ban helyreállították a toronyban kávézót rendeztek be, a gyönyörű tégla boltíves pincében rendezvényeknek alakítottak ki helyszínt.
Az emeleteket, valamint a boltíves árkádos udvart, kulturális események, például esküvők és konferenciák helyszíneként hasznosítják.
Forrás: http://www.vasiszemle.t-online.hu/2007/04/molnar.htm
A Batthyányak ősei a középkori Rátót nemzetség kővágóörsi (pontosabban felsőörsi) ágához tartoztak. Ebből a Zala megyei ágból származott Kővágóörsi "Kis" György esztergomi várnagy, aki 1397-ben zálogként, két évvel később pedig adományként kapta meg Zsigmond királytól a család névadó birtokát, a Fejér megyei Battyánt, majd György fiai, Albert és László felvették, illetve meghonosították a Batthyány nevet.
A család zsigmondi ágazatának - de talán az egész grófi ágnak is - legrangosabb házasságát maga Batthyány Lajos, a későbbi miniszterelnök kötötte 1834. december 4-én, feleségül véve a cifferi Zichy Károly gróf lányát, Antóniát.
az 1814-ben elhunyt Batthyány Károly gróf, aki stájerországi uradalmában, Burgau mezővárosban angol mintára pamutfonó gyárat alapított, állítólag ez volt a Habsburg monarchia első fonógyára. Batthyány Károly részvényese volt a bácskai Ferenc-csatornának és a Károlyvárostól Fiuméig vezető útnak is, uradalmait pedig igyekezett korszerűsíteni, gazdaságát gépesítette és jelentős szarvasmarha-tenyésztést folytatott.
Batthyány Lajos apja, József Sándor gróf ugyancsak rövid ideig, mindössze nyolc évig (1804 és 1812 között) volt gazdája a birtokainak, azokon azonban így is jelentős fejlesztéseket, illetve modernizációt hajtott végre. Annak érdekében, hogy egybefüggő nagyüzemet alakítson ki, elvégezte a tagosítást - ennek eredményeként alakult ki például az ikervári uradalomban a péterfai és csomaházi allódium - és majorsági épületeket, a Rába folyó mentén pedig malmot, hidat és töltést, illetve utat építtetett. Halála után gazdátlanná váltak a milliós értékű uradalmak, és jelentősen csökkent a jövedelmük. Amikor fia, Batthyány Lajos gróf csaknem két évtizednyi visszaesést követően, 1831-ben átvette a szétzilált gazdaság irányítását, rendkívül tudatosan fogott hozzá birtokainak racionalizálásához.
Batthyány Lajos leginkább azzal tetézte "bűneit", hogy 1848 tavaszán és nyarán a nemzetőrség és a honvédség szervezőjeként megteremtette az önálló nemzeti haderő alapjait, szeptemberben pedig népfelkelést hirdetett Jellasics hadai ellen, sőt lemondása után maga is csatlakozott a népfelkelőkhöz. Noha egy szerencsétlen lovasbaleset megakadályozta, hogy Batthyány Lajos részt vegyen a hadműveletekben, az udvar - mely korábban kétszer is elnézte a Batthyányak hűtlenségét - már a fegyveres ellenállás kísérletét sem tudta megbocsátani a grófnak. Mint közismert, az első felelős miniszterelnököt 1849. október 6-án kivégzték, és minden vagyonát elkobozták.
Külsõ hivatkozások:
|
