|
A kÅ‘fejtÅ‘ anyagát adó lajtamészkÅ‘ keletkezése 10-12 millió évre vezethetÅ‘ vissza. Ebben az idÅ‘ben a környéket a Pannon-beltenger borÃtotta. Sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok, amelyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre. A mésziszapba rakódott bele sokféle állat teteme és növény maradványa. Ezek együttese alkotja a lajtamészkövet.
A lajtamészkÅ‘ a közeli és távolabbi környék kedvelt épÃtÅ‘köve volt a történelem során. Könnyen fejthetÅ‘, jól alakÃtható és az idÅ‘járás viszontagságainak ellenálló. Már a rómaiak is használták Scarbantia falaihoz. 1208 körül szerzetesek vitték a mészkövet a lébényi templom épÃtéséhez.
A nagy kÅ‘fejtÅ‘rÅ‘l 1587-ben Draskovich bÃboros urbáriuma szól. Rákoson nem csak ez az egy kÅ‘fejtÅ‘ működött. Az emberek saját szükségleteikre ott fejtettek követ, ahol az a legcélszerűbbnek látszott. A macskakÅ‘i erdÅ‘ben is találunk két, már régen elhagyott kÅ‘fejtÅ‘t, és még sokat a patak mentén. A 10- 20 méteres függÅ‘leges falak alján befelé vágott járatokat láthatunk, amelyek kovácsnak, lakatosnak, kÅ‘fejtÅ‘nek szolgáltak hajlékul.
A kőfejtő 1848 után is a püspökség tulajdona maradt. Amikor Simor Jánost 1857-ben győri püspökké nevezték ki, a bécsi Baugesellschaft kibérelte a rákosi kőfejtőt. Az 1860-as évek elejétől állandóan mintegy 50-100 ember dolgozott a kőfejtőben.
Mikor az I. világháború után a műkÅ‘ és a vasbeton elterjedt, egyre jobban kiszorult az épÃtkezéseknél a terméskÅ‘. A kÅ‘fejtés még a II. világháborúig folyt, de kisebb mértékben, a patakvölgyi oldalon. Ebben az idÅ‘ben kÅ‘faragómesterek is dolgoztak, de a legtöbb követ maguk a házépÃtÅ‘k fejtették ki. 1944 végén zsidó munkatábor működött a kÅ‘fejtÅ‘ben.
A helybéli mészkÅ‘bÅ‘l készültek a fertÅ‘rákosi kÅ‘emlékek, a sÃrkövek, a pellengér, a városfal, a település régi lakó- és gazdasági épületei, a templom, a püspöki kastély.
A kÅ‘fejtÅ‘ mélyébÅ‘l alagúton keresztül jutunk a szabadba. CsigalépcsÅ‘n felkapaszkodva érünk a tetÅ‘re. LenyűgözÅ‘ kilátás nyÃlik innen a FertÅ‘ tó hatalmas vÃztükrére és a smaragdzöld nádasra.
A kÅ‘fejtÅ‘ növény- és állatvilágának védelmére hÃvta fel a figyelmet 1931-ben Varga Lajos soproni tanár a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában.
A Műemlékek Országos Központja 1951-ben védetté nyilvánÃtotta a FertÅ‘rákosi KÅ‘fejtÅ‘t.
2001 óta az UNESCO Világörökség része.
BarlangszÃnház
Dohnányi ErnÅ‘ (1877-1960), a hÃres zeneszerzÅ‘, karmester, zongoraművész, pedagógus látta meg elÅ‘ször, hogy ez a helyszÃn kiválóan alkalmas szabadtéri játékok rendezésére.
Kóh Ferenc bariton 1937-ben fedezte fel magának a kÅ‘fejtÅ‘t. Baráti társaságával többször tartott itt műsoros énekléseket. Kitapasztalta, hogy a fellépÅ‘knek legjobb a csarnoknak háttal állva, mÃg a hallgatóságnak fél karéjban, a csarnokkal szembeni lejtÅ‘n elhelyezkedni. 1937. június 27-én, vasárnap este fél kilenckor kezdÅ‘dött a "tündérszép éjszaka".
A szabadtéri játékoknál az idÅ‘járás jelenti az elÅ‘adás legnagyobb kockázatát. Hogy ettÅ‘l függetlenné váljanak, terv született arra, hogy a kÅ‘fejtÅ‘ kivájt csarnokait szÃnházteremként hasznosÃtsák.
A 743 férÅ‘helyes BarlangszÃnház alapÃtója Várady György, a GyÅ‘ri Kisfaludy SzÃnház volt igazgatója. A remek akusztikájú teremben 1970. június 27-én tartották az elsÅ‘ elÅ‘adást, amelyet sikeres programok követnek azóta is.
1985-ben nagyszabású átalakÃtás következett, melynek során a szÃnpadra modern világÃtást szereltek, a nézÅ‘teret padlófűtéssel és kényelmes székekkel szerelték fel. Külsõ hivatkozások:
|
