|
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, az Őreg- és az Új-Túr találkozásánál fekvő csodálatos természeti környezetű település. Fehérgyarmat-tól 17 km, Tiszabecs 6 km, Túristvándi 12 km távolságra található.
Sonkád és környéke már a bronzkor óta lakott hely. Egy árokásás alkalmával itt bronz- és Honfoglalás korából származó leletek kerültek elő a földből.
A település és környéke csodálatos, érintetlen természeti környezetben fekszik, az Öreg- és az Új-Túr veszi körül. A falu határában, a két folyó találkozásánál az Új-Túron található a Kisbukó-nevű gát és kirándulóhely.
Nevét az írásos adatok szerint már 1426-ban is Sonkád-alakban írták. Ekkor a csaholyi uradalomhoz tartozott, s egészen a család kihaltáig ők voltak birtokosai.
1547-ben fiúsítás révén a Csaholyi család leány ágai örökölték,s leányági öröklés útján a Bribéri Melith család-é lett.
1569-ben Sulyok István kapta meg egy részét a Csaholyi örökösödés útján, s ugyanígy a Perényi és a Bethlen családok.
1810-ben földesurai Sulyok Ferenc, gróf Teleki László, Vay Ádám, Kállay Péter, Kerekes Mihály, Kürthy György, az Eötvös, Galgóczy, és Makay családok, akik a század közepéig birtokolták a települést.
A község 1884-ben nagy tűzvészt szenvedett, majd 1890-ben újból nagy tűz pusztított itt.
A XX. század elején Kölcsei Kende Zsigmond-nak van itt nagyobb birtoka.
Református temploma a XV. század-ban épült. 1807-ben kőtornyot építettek hozzá, és 1861-ben felújították.
Egy-egy jól sikerült műemléki helyreállítás új életre kelti az épületet, s lehetőség szerint történeti és művészettörténeti összefüggésrendszerbe helyezi. Ez történt a Szatmár megyei Sonkád református templomának életében is: helyreállítását 1998-ban Europa Nostra-díjjal ismerték el. Külsõ hivatkozások:
|
