|
Gomba község Pest megye középső részén a Gödöllői-dombság déli lankáin helyezkedik el, Budapesttől 50, Monortól 9 km-re. Területét a Gombai-patak szeli át, amely a Tápióba folyik, a település Duna és a Tisza vízgyűjtő területének határán van.
A régészeti emlékek tanúsága szerint a terület a kőkorban és a bronzkorban már lakott volt. Kubinyi Ferenc 1858-ban ásatásai során feltárta a Várhegyen egy erődítményrendszer, ún. pogányvár maradványait. A leletek túlnyomó része kő- és csontszerszám, többféle agyagedény, de akadtak közöttük átfúrt fejű bronztűk is.
Az 1500-as évek közepétől Gomba török uralom alá került, de nem vált lakatlan hellyé, mint sok más környező település, mert kedvező földrajzi fekvése miatt a nagy hadak elkerülték. A megyéből elmenekült nemesség a királyi országrészből gyakorolta jogait, így Gombán is kialakult a kettős adózási rendszer: fizetni kellett a magyar földesúrnak és a töröknek is. A növekvő terhek miatt alig maradt adófizető család a faluban.
Első ismert birtokosa a Gombai család, s Gombai László volt.
1705-ben, a Rákóczi szabadságharc idején a falu mellett egy ütközet zajlott le, és a település is pusztává lett, azonban hamarossan újranépesült.
A református egyház Mária Teréziától kapott engedélyt egy új kőtemplom építésére, amelyet kétévi folyamatos építőmunka után 1776. október 8-án szenteltek fel. A torony 1778-ra készült el.
A köznemesség anyagi helyzetét tükrözik a XVIII. sz. végén és főleg a XIX. sz. elején épült ill. átépített kastélyok, kúriák, és a református egyház részére juttatott ajándékok. Az akkori hat kastélyból, kúriából öt ma is megvan, egyet rossz állaga miatt le kellett bontani. A XIX. században a Fáy családon kívül a Szemere, Patay, Puky, Dapsy, Wartensleben és Tahy családok voltak a falu birtokosai.
Az alapfokú oktatás helyszíne a Fáy András Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (2217 Gomba, Iskola u. 2.), melyről az iskola honlapján olvashat bővebben a kedves olvasó.
Gomba műemlékei, látnivalói:
Külsõ hivatkozások:
|
