|
Berzence topográfiai szempontból a hazánk DNY-i részét magába foglaló Dunántúli dombság nagytájban és azon belül, a Belső- Somogy középtájban helyezkedik el.
A település környezete földtani szempontból medence területnek minősül, amelynek paleotikus medence aljzata a 2000 m-től a 4500 m mélységet is eléri.
Berzence település neve már 800 éves, első okleveles említése 1228-ban egy tizedperben Burzence, Birzence alakban fordul elő. Az 1333-35-ös pápai tizedjegyzékben a község mai területéhez tartozó Lankócpusztával említik. 1377-ben szerepel eloször, a Péch nemzetségbol származó Lóránd birtoka volt. A család a helységtől nevezte magát Berenczeinek.
Várrom - http://www.vendegvaro.hu/gen?genid=913
A Berzencei várat először Zsigmond 1406. április 21-én kelt oklevele említi, amikor a király Berzenczei Györgynek adományozza az őseitől örökölt Berzencze várát és birtokát. Valószínű, a vár időközben rommá lett, mert miután a Berzencziektől 1468-ban Forster György megszerezte, újjá kellett építenie. Halála után, 1490-ben örökösödési szerződés alapján a "castrum in facie poss. Berzencze" özvegyének, Ilona asszonynak a tulajdonába került.
Szigetvára elestének hírére 1566-ban a berzencei vár őrsége megszökött, mire a török azonnal megszállta és megerősítette a várat. Zrínyi György foglalta vissza 1594-ben, de rövidesen ismét a törököké lett. Az 1618. évi megerősítése idején 349 főnyi őrség tartózkodott itt. Az 1664. évi téli hadjárat során felszabadították.
A török harcok idején pusztulásnak indult várból mára csak egy kerek alakú, téglából épült torony maradványai és a hajdani vizesárok nyomai látszanak
A közel 800 éves írásos emlékekben már szereplő falu földesurai között találjuk a Péczeket, Bornemisszákat, Niczkyeket és a Festetics-családot is.
Egyedülállóan gazdag szellemi és tárgyi örökség birtokosa Berzence. A szakrális és világi építészet szép példái éppúgy megtalálhatók, mint a féltve őrzött népi hagyományok. A dimbes-dombos település utcáit járva kezdjük ismerkedő sétánkat (VAGY MÉGSEM! RÉSZLETEK itt olvashatók) az 1750-es években épített Festetics-kastélynál, amely napjainkban szociális otthonként működik, s parkját értékes öreg fák díszítik.
A XVIII. századból való a fő utca mentén álló Postafogadó, amelyhez szervesen kapcsolódik a Makovecz Imre által megálmodott művelődési ház.
A fogadó a Sopron-Pécs postaútvonal egyik megállóhelye volt. A központi parkban álljunk meg egy főhajtásra az 1956-os kopjafánál, és az Ember-keresztnél: ez utóbbit az 1848-49-es szabadságharcban harcoló berzencei honvédek emlékére készítette egy csíkszentdomokosi szobrász. Az Árpád téri Szent Keresztnél Szent Katalin és Nepomuki Szent János szobra előtt elsétálva három kápolnába és a plébánia templomba is betérhetünk, melyek közül a Jézus Szíve kápolna szentségimádó hely 1908-óta.
Közterületei ma is gondozottak, sok a kikapcsolódást, sportolást, játékot szolgáló zöldövezet. A parkokban a honos, lombos fák között jól érzik magukat az örökzöldek, a cserjék, melyek mellett virágos ligetek teszik színpompássá a település képét. Értékteremtő és hagyományápoló lakossága méltán büszke a település nagyközségi rangjára.
A települési élmények után vár bennünket a pompás lankóci és vecsenyei erdő, ahol szúrós csodabogyóra, borostás sásra, szálkás pajzsikára, és lápi csalánra bukkanhatunk. A Dráva sík vizes élőhelyein ritka hüllőkkel, fehér és fekete gólyával, egerész ölyvvel és harissal is találkozhatunk.
Berzence Civil Portál amely résletesen bemutatja a települést.
ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ EGYESÜLET BERZENCE
Külsõ hivatkozások:
|
