|
Régészeti leletek tanúsága szerint a mostani város valamint környéke már az őskorban állandóan lakott terület volt. A város területén talált népvándorlás kori régészeti tárgyak közül az avar kori rovásírásos tűtartó a legjelentősebb tárgyi emlékünk. Anonymus krónikája a települést „Szarvashalom” néven megemlíti. A hajdani Árpád kori falu létét számos 1284-85 közötti időből származó feljegyzés tanúsítja, mikor Kun László királyunk több rendeletét is „Szarvashalomról” keltezte.
Évszázadokon át egyike volt a terület apró településeinek. A török időkben a folyami átkelőhely miatt vált jelentőssé, palánkvár is épült a védelmére. A vár és a település a hódoltság végére teljesen elpusztult, csak az 1722-ben betelepített, jórészt szlovák anyanyelvű telepesek révén éledt újjá, s indult rohamos fejlődésnek. E fejlődés jórészt a város evangélikus lelkészének, Tessedik Sámuelnek a nevéhez fűződik Megteremtette Európa első gazdasági iskoláját, kidolgozta a szikesek megjavításának módszerét, megtanította a város lakóit az akkor korszerű földművelésre, meghonosította a környéken ismeretlen növényeket, kézműipari tevékenységeket. Jelentősen átformálta a városképet. Fölépíttette a ma is álló evangélikus templomot ( ma Ó templom) és gazdasági iskolájának épületét (ma múzeum). Minden, ami ma Szarvason megtalálható, az ő munkásságában gyökerezik.
A 19. század második felétől jelentős szerepet töltött be a város életében a gróf Bolza család. Kastélyokat építtettek a Körös partjára. Ők hozták létre az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén: Szarvasi Arborétumot.
A település 1848-ban lett először város, de 1872-ben elvesztette ezt a címet. 1966-ban végleg visszanyerte a városi rangot.
Látványosságai közül kiemelkedik az Arborétum.
Szarvas nevezetességei:
Külsõ hivatkozások:
|
