Valaha itt robogott a bécsi gyors, ma ipari müemlék. A töltést visszahódÃtották a növények.
Forrás: http://www.biatorbagy.hu/telepules/muemlekek/ Az elso hidat 1883–84-ben, másodikat 1898-ban épÃtették. A Füzes-patak völgyét hidalják át 120–140 méter szélességben és 20–25 méter magasságban. A hÃdfoket egy- és kétnyÃlású koboltozattal épÃtették, a fesztávot párhuzamos övu, többszörös rácsozású, felsopályás, hegeszvas anyagú, többtámaszú tartó hidalja át. Az impozáns megjelenésu hidak Biatorbágy településképének meghatározó elemei, az évek során a település jelképévé váltak. A hidak mind történeti, mind technikatörténeti szempontból is érdekesek.
Forrás: Hargita Népe, 2001. szeptember 13.) - http://www.hhrf.org/hargitanepe/2001/szept/hn010913.htm "Az 1931. szeptember 13-ra virradó éjszakán, 0 óra 20 perckor felrobbant a biatorbágyi vasúti viadukt. A detonáció éppen akkor történt, amikor odaért a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat. A mozdony és az elsÅ‘ hat kocsi a mélybe zuhant, s a szerelvény roncsai között 22 ember lelte halálát, 17-en súlyosan megsebesültek. A helyszÃnen pokolgépet találtak és egy levelet, amelybÅ‘l arra következtettek, hogy a robbantás a kommunisták műve volt. A nyomozás azonban megállapÃtotta, hogy a bűncselekményt az Å‘rült Matuska Szilveszter bécsi kereskedÅ‘ és gyáros követte el, aki több mint két hétig a szerencsésen megmenekült utas szerepét játszotta. Fény derült arra is, hogy Å‘ volt a korábbi németországi, illetve ausztriai vasúti robbantás tettese is. Matuskát egy osztrák bÃróság 6 évi fegyházra, majd egy magyar törvényszék 1934-ben halálra Ãtélte. De Ausztriában nem volt halálbüntetés, ezért az Ãtéletet a kiadatási egyezmény alapján életfogytiglani fegyházra változtatták. A kormány a merénylet ürügyén, 1931. szeptember 19-én bevezette a statáriumot, amit csak 1932. október 10-én oldottak fel. Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci fegyházba került, s amikor Vác 1944 végén néhány órára gazdátlan lett, a zűrzavarban kiszökött a fegyházból és eltűnt." Külsõ hivatkozások:
|