|
Kőszeg (németül: Güns, horvátul Kiseg, vendül: Küseg, szlovákul: Kysak) város Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében. A Kőszegi járás központja. Városrésze: Kőszegfalva.
A környék a 12-13. századtól, a német katonai betörések elhárÃtása miatt, hadászati fontosságú lett. Sorra épültek a KÅ‘szegi-hegységben a kÅ‘várak, amelyek közül az egyik az Óházon emelt ún. FelsÅ‘vár volt. A 13. század második felében a Németújvári család ide tette át székhelyét. Henrik és fia, Iván, jelentÅ‘s épÃtkezéseket kezdett. A régi vár alatti, Gyöngyös-parti területen felépÃtették új erÅ‘sségüket, a reprezentációs igényeket is kielégÃtÅ‘ Alsóvárat. MegalapÃtották KÅ‘szeg városát, amelyet falakkal is megerÅ‘sÃtettek. Az elsÅ‘ lakók egy része német telepes volt, akiknek különbözÅ‘ kedvezményeket és kiváltságokat adtak.
A KÅ‘szegfalvi-réteken Farkas Csilla 2000. évi optikai kábelfektetés alkalmából végzett leletmentése több régészeti kultúrának, köztük Nyugat-Magyarország elsÅ‘ földműves kultúrájának, a középsÅ‘-újkÅ‘korszaki vonaldÃszes kultúrának a megtelepedését igazolta. 2009-ben a lukácsházi árvÃzcsúcs csökkentÅ‘ tározó (ma Abért-tó) épÃtését megelÅ‘zÅ‘ feltárások során Basticz Zoltán és Eke István vezetésével, ugyancsak a KÅ‘szegfalvi-réteken, a rézkori Balaton-Lasinja kultúra településrészletét tárták fel. A római kor idejére a KÅ‘szegfalván és a városkörnyéken feltárt villagazdaságok, valamint a délkeleti határban húzódó Borostyánút utalnak.
Török ostrom
"KÅ‘szeg történelmének legnevesebb eseménye az 1532-ben lezajlott ostrom. Jurisics Miklós várkapitány vezetésével a viszonylag kis számú várvédÅ‘ visszaverte a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerÅ‘ben lévÅ‘ török sereget. Az ostrom elÅ‘zménye, hogy 1529-ben a Bécs felé vonuló I. Szulejmán szultán seregei feldúlták a város környékét, elpusztÃtva a szomszédos Borsmonostor cisztercita apátságát is. I. Ferdinánd elrendelte, hogy a város úrbéri tartozását a falak erÅ‘sÃtésére fordÃtsák, továbbá 1530-ban Jurisics Miklóst és Joseph Lamberg krajnai fÅ‘kapitányt Isztambulba küldte. 1532. augusztus elején érte el a várost Ibrahim nagyvezÃr elÅ‘hada, és ötnapi felvonulást követÅ‘en augusztus 10-én kezdetét vette az ostrom. A Szulejmán szultán által vezetett, az akkori világ legerÅ‘sebb 150 000 fÅ‘nyi török seregébÅ‘l 60–70 000 – ebbÅ‘l 15 000 janicsár – fordult a vár és a város ellen. Jurisics néhány száz katonája és 700 idemenekült jobbággyal húsz napig védte a várat, aminek falai között még 1800 asszony és 2300 gyermek is volt. A török 19-szer intézett támadást, miközben a falakat is aláaknázta, és egyszer 10 öl hosszban fel is robbantotta. Az oszmán sereg a várárkokat várfal magasságig három irányban feltöltve támadta, ami ellen gyújtogatással védekeztek. A sikertelen ostromot követÅ‘en augusztus 30-án, a vár elfoglalása nélkül, de annak jelképes átadásával, megkésve vonultak Bécs felé, Ãgy ott már az egyesült keresztény zsoldoshadsereg várta az ütközetet. A kÅ‘szegi védÅ‘ket segÃtette a védmű erÅ‘ssége, a hÅ‘sies helytállás és a hetekig tartó esÅ‘zések is.
(Forrás: Wikipedia)
A szultán a Király-völgy és a Kálvária-hegy közötti dombról követte az eseményeket. Ez azóta a Szultán-domb elnevezést viseli. Az ostrom emlékére KÅ‘szegen nem csak délben, hanem délelÅ‘tt 11 órakor is meghúzzák a harangokat. A hagyomány szerint Ibrahim pasa sátrának helyét a PetÅ‘fi téren, a mai sporttelepen álló Szent Lénárd-kápolna jelöli.[14] A következÅ‘ évben a császár a harcban megsebesült Jurisicsot báróvá emelte, majd a várat 1537-ben örökbirtokul adományozta neki, 1538-ban pedig az öt alsó-ausztriai terület kapitánya lett. A csata emlékére 2007-tÅ‘l a Félhold-Telihold rendezvények elevenÃtik fel a hÅ‘stetteket.[15]"
A város a Rákóczi-szabadságharc után fokozatosan elveszÃtette korábbi jelentÅ‘ségét.
A 19. században azonban már kézzelfogható jelei voltak a város visszaesésének.
Az elsÅ‘ világháború utáni békeszerzÅ‘déssel a kÅ‘szegi járás nagy részét Ausztriához csatolták. Ezzel a környékbeli piacokat is elveszÃtették a helybeliek.
A II. világháborút követÅ‘en a határzár évtizedekre elzárta, nem csak a külföldtÅ‘l, hanem az ország belsejétÅ‘l is. Idegenforgalma az 1970-es években kezdett újra fellendülni, de a megközelÃtés bonyodalmai miatt, csak a "Vasfüggöny" 1989-ben történt lebontása után élénkülhetett meg. Külsõ hivatkozások:
|
A Facebook albumom megtekinthetõ