A község a Tolna megyei Völgységben, Bonyhád és Szekszárd között, a 6. főút két oldalán fekszik. Kakasd neve az 1713. évi összeírásokban már ismét szerepel. Lakói akkor csak magyarok voltak. A betelepítő földesurak kezdetben kedvező feltételeket biztosítottak a németség részére. A telepesek magukkal hozták intenzívebb gazdálkodási ismereteiket, és igyekeztek azt meghonosítani. A község megbolydult életében 1945 áprilisában jelentek meg a bukovinai székelyek első menekültjei.
A székely telepesek közé 1947 őszén és 1948 tavaszán csehszlovák-magyar csereegyezmény alapján felvidéki, csallóközi magyarokat is telepítettek. Az idő múlásával az emlékek halványodtak, a sebek begyógyultak, a kezdeti rossz tapasztalatok elmúltak. A községben élők bizonyítani akarták életrevalóságukat. A közös együttélés, a közös munka a szövetkezetben, a vegyes házasságok sokasága mindezt bizonyította.
A Faluház impozáns épülettömbje a községen átutazókat első látásra megragadja. A két torony a kőzségben élő két nép együttélésének, összefonódásának, összetartozásának a jelképe. A szimbolikus jelképű erdélyi eredetére utaló, egyedi tervezésű torony a székely népet jelképezi. A vörösrézzel fedett és a kakasdi római katolikus templom mintájára épült torony a német nyelvű, őstelepes „sváb” lakosság jelképe.
 | A régi muvelődési ház lebontása után 1987-ben indult meg a Makovecz Imre álta tervezett faluház építése, amely 1994-ben kezdte meg muködését. A faluházzal megálmodott gondolat - a kiemelkedő két torony és az előtte lévő szoborcsoport - az itt élő német ajkú és székely lakosság együttélésének, összefonódásának állít emléket. |
Külsõ hivatkozások:
|